Bakker, anya lettem!
May 23, 2019
Letölteni Bakker, anya lettem! könyv ingyen pdf, epub, mobi, rtf és fb2
Bakker, te is anya lettél? Aki ezen a kérdésen megbotránkozik, és illetlennek tartja, hogy édesanyákat így szólítsak meg, az már tegye is le ezt a könyvet a kezéből, de gyorsan… Ha merész nőnek tartod magad, akkor viszont itt az idő, hogy elolvasd! Ugye jött már szemben a két lábon járó kérdés: "Na és a babát mikorra tervezitek?". Ugye félsz, hogy a férjed nem fog szeretni, ha úgy nézel ki várandósan, mint egy bálna? Ugye idegörlő, hogy a gyerek csak a kávédaráló hangjára képes elaludni? Ugye sírsz, amikor otthagyod a bölcsiben? Ugye a saját életed pereg le most a szemeid elött? Sok a könyvben a tabu téma? Igen. Bakker, éppen ezért érdekes… mert ezek a mi tabuink, a tieid és az enyéim. Anya leszel, anya lettél, nagymama vagy? Gyere velem erre a kalandra, olvasd bele magad, a ki nem mondott kétségek és felhőtlen örömök világába!Bakker, anya lettem!
Könyv adatok
Cím: Bakker, anya lettem!
Szerző: Leitner Olga
Kiadó: NOVUM PUBLISHING GMBH
Oldalszám: 200 oldal
Megjelenés: 2014. május 20.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9783990385289
Méret: 215 mm x 135 mm x 12 mm
Olvasni online Bakker, anya lettem! könyv ingyen
1981. június 15 - én született Gyöngyösön, egy meleg, nyári, hétfői napon. Azóta is a nyarat szereti a legjobban…
Amíg meg nem tanult írni, addig folyamatosan beszélt. Szeretett és szeret beszélni. Szerette a bölcsödét az óvodát, a gyerekeket, a dadusokat, a barátait. A csípős kolbászt és a juhtúrós sztrapacskát. Nem szerette a lekvárt, a kompótot, a hazug embereket és az igazságtalanságot. Mindig lelkiismeretes volt, akaratos, vidám, mosolygós, optimista és trehány. A szobájában mindig kupleráj volt.
Az iskolát is szerette. A fizikát nem. És a kémiát sem. A magyar tanára pedig őt nem szerette – addig, amíg rá nem jött, hogyan tudja elmondani Ady Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versét. Szeretett gimibe járni. Szeretett együtt lógni a barátaival, táncórákra járni, és kihúzni otthon a gyufát, egyre cserfesebb kamaszként. Szerette a pörgést, a vidámságot, a lazaságot és a kalandot.
Talán az utazást szereti a legjobban. Más világokat, más embereket, más kultúrákat és szokásokat megismerni, magáévá tenni. Szereti az embereket. Szereti figyelni őket, ahogyan élnek, ahogyan gondolkodnak és örökké a miértekre keresni a választ – ez motiválja, ez viszi előre, ebből tanul, ettől fejlődik. Emiatt persze egyre akaratosabb, egyre céltudatosabb, egyre jobban nem szereti az igazságtalanságot és az őszintétlen embereket. A lekvárt és a kompótot sem szereti továbbra sem.
De szereti a kis zsivány gyermekét, a nővérét és a szüleit, akik olyan érzelmileg biztonságos gyerekkort adtak neki, hogy minden nap összeteszi érte a két kezét. Rajong az apjáért. Úgy szereti az apját, ahogyan „az emberek a sót”.
Szeretett dolgozni az idegenforgalomban és szeretett főiskolán tanítani is. Szeretett huszonévesen újra iskolapadban ülni és szeret nyelveket tanulni. Szereti a kutyákat, a lovakat. Szeret futni és lovagolni. Szeret lustálkodni a tengerparton és szeret szélsebesen száguldani a hullámvasúton, miközben fülsüketítően sikít. Szereti az életét és mindent, ami része az életének. Kivéve a lekvárt és a kompótot. Azt még most sem szereti.
Amíg meg nem tanult írni, addig folyamatosan beszélt. Szeretett és szeret beszélni. Szerette a bölcsödét az óvodát, a gyerekeket, a dadusokat, a barátait. A csípős kolbászt és a juhtúrós sztrapacskát. Nem szerette a lekvárt, a kompótot, a hazug embereket és az igazságtalanságot. Mindig lelkiismeretes volt, akaratos, vidám, mosolygós, optimista és trehány. A szobájában mindig kupleráj volt.
Az iskolát is szerette. A fizikát nem. És a kémiát sem. A magyar tanára pedig őt nem szerette – addig, amíg rá nem jött, hogyan tudja elmondani Ady Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versét. Szeretett gimibe járni. Szeretett együtt lógni a barátaival, táncórákra járni, és kihúzni otthon a gyufát, egyre cserfesebb kamaszként. Szerette a pörgést, a vidámságot, a lazaságot és a kalandot.
Talán az utazást szereti a legjobban. Más világokat, más embereket, más kultúrákat és szokásokat megismerni, magáévá tenni. Szereti az embereket. Szereti figyelni őket, ahogyan élnek, ahogyan gondolkodnak és örökké a miértekre keresni a választ – ez motiválja, ez viszi előre, ebből tanul, ettől fejlődik. Emiatt persze egyre akaratosabb, egyre céltudatosabb, egyre jobban nem szereti az igazságtalanságot és az őszintétlen embereket. A lekvárt és a kompótot sem szereti továbbra sem.
De szereti a kis zsivány gyermekét, a nővérét és a szüleit, akik olyan érzelmileg biztonságos gyerekkort adtak neki, hogy minden nap összeteszi érte a két kezét. Rajong az apjáért. Úgy szereti az apját, ahogyan „az emberek a sót”.
Szeretett dolgozni az idegenforgalomban és szeretett főiskolán tanítani is. Szeretett huszonévesen újra iskolapadban ülni és szeret nyelveket tanulni. Szereti a kutyákat, a lovakat. Szeret futni és lovagolni. Szeret lustálkodni a tengerparton és szeret szélsebesen száguldani a hullámvasúton, miközben fülsüketítően sikít. Szereti az életét és mindent, ami része az életének. Kivéve a lekvárt és a kompótot. Azt még most sem szereti.